„A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség. A művészet ellentéte nem a rútság, hanem a közöny. A hit ellentéte nem az eretnekség, hanem a közömbösség. Az élet ellentéte pedig nem a halál, hanem a közömbösség élet és halál között…” (Elie Wiesel)
Nézem a tematizált híreket 2015 nyarán. Menekültek. Migránsok. Bevándorlok. Kormánytagok nyilatkozatai, újságcikkek, kocsmai jólértesültségek. Ezek mind jelek a múltból. Képeket latunk, ahogy szerencsétlen emberek ezrei menekülnek, szenvednek, reménykednek, bíznak egy jobb jövőben es nem tehetnek semmiről, ahogy nagyhatalmak a fejük fölül eljátszották az országukat. Nem is akarnak itt maradni, iszkolnak tovább egy befogadóbb civilizációba. Nézzük, mi történik itt leegyszerűsítve a keresztény Magyarországon? Van egy megbélyegzett csoport, aki MÀS. Van a hatalom, akinek a legjobbkor jött egy jól azonosítható célpont, egy kicsit ismeretlen, ezért jól démonizálható ellenség. És van egy magát katolikusnak pozicionáló ország a 10 millió polgárával, aki statisztát játszik ehhez az ámokfutáshoz. Ebben a térben mozognak a karhatalmi erők, a pártok, az egyházak és segélyszervezetek.
Itt és most, ebben a felállásban már a jelenben is érthető, hogy történhetett par évtizede ugyanitt 600 ezer ember jól szervezett összeszedése a megsemmisítésre, amit aztán közel 270 000 másik szerencsétlen kisemmizése es az országból való kidobása követett. Sosem értettem, hogy annak idején a katolikus püspöki kar hogyan nem állt ki a mózes-hitű polgártársakért aztán meg a németajkú saját híveiért ? Pedig az egyikkel egy közös szövetsége van, a másikkal mindjárt kettő is. Nem kéne most Röszkénél az első sorban rózsafüzéres szendvicseket osztogatni palackos bubis szenteltvízzel? Hat úgy nem áll ki, hogy nem szarik oda, ahonnan enni kap. Pontosan erre van a rendszer kitálalva. Cserébe mindig ott volt a 9-edik 10-ed.
De nézzük a jeleket! A legszembetűnőbb az uszítás a védtelen csoportok ellen. Zseniális húzás. Az ájfonos jólöltözött, segélyt a kukába dobáló szír migráns ugyanúgy nem tud védekezni, mint a vilag-összeesküvést szövő meg a mohácsi csatát elveszejtő Strasszer bácsi, a sarki szatócs. Előbb jön a propaganda, aztán mar szajkózza a nyáj gondolkodás nélkül az úgy nevezett magánvéleményét. Úgyis mint ezek betegséget hoznak (keresztény lányokat áldoznak), elveszik a magyarok munkáját (elveszik a magyaroktól az egyetemet, doktori szakmákat), bűnöznek (uzsoráznak), es így tovább. És hogy ha ilyen liberális vagy, akkor fogadjál be te egy csapatot a házadba! Es erre kell azt mondani, hogy en, mint ennek a ZRT.-nek a havonta feltőkésítő tulajdonostársa, igenis beleszólhatok, hogy a pénzemen ne drótkerítés, hanem megfelelő fogadtatás készüljön. Fogadjuk be őket Isten házába, hát ki tehet arról, hogy mi ide, ok meg oda születtek ? Fogy a magyar, hat telepítsük be az Ormánságot EU-s pénzből, lesz itt mindjárt vajszlói mézédes baklava meg sellyei lágy kebab. A fellendülő építőiparról es az olcsó, ámde jól képzett es nyelveket beszelő munkaerőről mar nem is beszelve. Jahogy a germánok erre mar lecsaptak, akkor ez csaknem a kurd Devlatol való ötlet !
Időközben a kékhalálos reklámkampány bőven elérte célját. A par lelkes segítőn kívül mar mindenki közönyösen fordul el a nyomor képkockától es kapcsol át a Bergdoktorra. Csak majd nehogy innen is menni kelljen, es majd egyszer rólunk mondjak ugyanezeket. Ezek igaziból mind romák! Mind lopnak a Shopping City Südben! Adócsalásból élnek, es kijátsszák a szociális hálót, de dolgozni nem akarnak! Akkor lesz itt nagy sértődés es ellenségtalálás. De akkor mar rég késő, cégarculat lesz a belső kommunikációból.
