Jelek a múltból

Ma egy egészen különleges küldetést hajtottam végre. Régóta érdekelt a Tolna és Baranya hatán élő kisebbségek együttélése, az akkori migránsok hatása a mai világra, a kulturális szimbiózis, a sokszínűségből eredő GDP és hasonló nem eléggé kibeszélt dolgok.

Na, de ma valakik odaküldtek. Egy olyan helyre, ahol szerintem minimum 5 éve nem járt senki. Aminek a létezéséről valahonnan tudtam (vajon honnan, de tényleg ?) Pár éve meg is kíséreltem a felkutatását, csak egy eső miatt visszafordultam. Nemrég egy esküvőn beszélgettünk is egy helyi jól érző emberrel erről a helyről. De ma, valamiért pont ma, amikor napos szép idő volt, akkor úgy éreztem, hogy lesz arra dolgom. Lett is. Fél órás út vezetett a Petőfi utcáig, ahol gondoltam megkérdezek valakit. Pár házzal följebb egy tábla írja : Katolikus temető arra. Ez biztosan egy jel. Ahol A-t mondanak ott lesz egy B is. Néni a falu szélén a sztenderd kérdésre furán néz : Maga honnan jött ? Ott van túl az akácosban de nem lehet oda felmenni. Nem mi ..?

Megindulok, fejben belőve a területet, pár száz méteres bolyongás után megállapítom, hogy célon vagyok, de túl nagy a kör, kevés az idő. Vissza a faluba. Cigányasszony mondja, ő a google mapset nem érti, de elmondja. Ekkor már érzem, hogy jó lesz ez. Még egy recheck a falu nevét és az EU-s zászlót viselő magyar népmesés Ford tranzitos úrtól, aki már mondja is, hogy kb. melyik szántóföld szélére kell menni. Indul a túra a hegyre. Visz egy kis csapás előre. Szagot kaptam, sűrű bokrok, tisztás út, szántó, erdei neszek, megyek előre. Már rég elhagytam a civilizációt, mármint a mait, amikor célhoz érek. Sehol semmi. Csak tüskés bozót. Keresem a rést a pajzson. Megvan. kb róka fér be. Megyek, vonz valami, póló akad, cipőfűző tépődik az aljnövényzetben.

10 perc dzsungelharc után ott egy homokkő. Még egy. Rajtuk üzenet, ősi nyelven. Fotók. Idő sincs körbenézni. Mi ez a hely, miért ide temetkeztek egykoron valakik, akiknek a a hiánya munkanélküliségben, káoszban és elvándorlásban mutatkozik meg ? Ki ez a nő aki itt fekszik a tüskevár alatt ? Miért hívott ide ?

Google translate. Betűről betűre, ami olvasható. Ez a 3 rúna jön szembe először :  בתל.  azaz TEL. Nézzük gyorsan, Google Barát mit mond : TEL is a man-made mound accumulating layers of civilization built one over the other and symbolizing the ancient. Magyarul bucka, dombocska, országalma, civilizációk egymásra épülése, ami az Ősit testesíti meg. Helyben vagyunk. Ez a 3 betű egymás mellett egy üzenet a múltból. Tovább írom a jeleket, נאבל : gyászol ? egyszer csak átvált a translate :  Anne lánya. aztán eltűnik ez a fordítás, többet nem tudok olyan betű kombinációkat írni, hogy visszajöjjön. De mivel egyszer megmutatta magát, elindult a fantázia. Utána folyatódik a rejtély egy sorral feljebb : נהעטרד. Zavarban volt. Ki lehetett a titokzatos Anne Tékesről, aki gyászol ? És főként ki lehetett a lánya, aki most egy kaliforniai szerver mesterséges intelligenciáján keresztül azt üzeni, hogy zavarban volt ? Egyáltalán mikor élt ? Mióta lakik ott ? Hogy halt meg? Ha nem is a válaszok, de az infók ott vannak a kövön. Talán még van, aki egyszer még leolvassa, mielőtt szétmálik.

Én most kibontom ezt az időkapszulát a JPG formátumból, kiteszem ide, a nagy Közösbe, hátha lesz, aki érti a többi betűt is. Meg ezt az egészet...

 Lehet, hogy ez volt maga a küldetés ?

Éveket töltöttem el az Erő megtalálásával és megértésével. Tapasztaltam többször, hogy bizonyos embereknek és helyeknek különös kisugárzása van. Sose hittem semmilyen természetfelettiben, mégis úgy érzem, ennél természetesebb dolog nem is létezhet. Van egy Erő, amiből meríthetsz, ami táplál s adja az energiát. Meg kell tudni találni, kell az érzék hozzá. A hatodik. I feel dead people. De valóban ? Mi ez az egész ? Miért van az, hogy bizonyos emberek közelsége bizsergést, aktív energia átvitelt jelez ? Hogyhogy menekülünk attöl, akinek társasága a te Erődet viszi, de keressük azt, aki pedig hozza. Egyszerűnek hangzik, pedig a tudatossága nagyon is nem az.

Érezte már más is, hogy vannak magukkal megragadó helyek? Ahol ott van a hely szelleme? A furcsa az, hogy ezeknek a helyeknek köze van a halottakhoz. Pedig a holt költők társasàga elvileg sosem alakult meg. Egyszer Mexikóban odavonzott egy piramis. Vagy talán több is. Fölszálltam a fővárosban egy életveszélynek gondolt helyi távolságira úgy, hogy ki volt centizve a csatlakozás Londonba, és már a buszpályaudvarra vezető úton egy automata sebváltós, minimum 30 éves Käferes taxis legalabb háromszor kerülte meg ugyanazt a tömböt, miközben a helyszín felé szállított. De valamiért nem adtam fel. A buszon további kalandok, aluljárós zenészek realba nyomtak a kretént, de a kozvetlen életveszély ellenére az út vonzó volt. Valamí csábított fel a Hold piramisba egy több tízezres, ősi nekropolisznak a központjába. Ahol csak ültem a magasban 20 percet es nem hittem el, mi folyik mindeközben. Nem tudtam, csak éreztem. Ott indulhatott el valami. Fél nappal később már egy hókotró kerülgette az igen ittas baratomat az utcánkban, de én gondolatban rövidnadrágban ültem tovább a világ másik felén a piramis tetején. Valakik kinyitottak egy ablakot. Amin azóta is bámul az ember kifelé, csak még valahogy a tájkép nem áll össze.

Az élmény kezdett visszatérni, sőt jelezni, hogy keresni kell őt a világban. Beindult a felfedező túra. Fejben és térben. A temetők mondjuk előtte is megvoltak, tudtam régen is, hogy hol van gótbetű és hol a szabvány műköves átlag. De egyszer a Hajnal utcában megfogott valami megmagyarázhatatlan. Jött valami furcsa pozitív flash, amit aztan több száz követett. Földenergia ? Holt lelkek ? Összegyűlt nagy múltú és tudású emberek lenyomata térben és időben ? Vajon mi lehet, ami odavisz és ott tart és aztán előtör utólag ?Több nagyszabású taphophyl élmény volt, Salgótarjáni út, Frauenkirchen, Balatonboglár dombtető, Pápa Veszprémi út és még sorolhatnám. Aztán kezembe akadt egy régi link a Földkapukról , ami ezt le is írja. Hogy vannak a helyek. Akkor mégsem fejjáték?

A héten - immár  tudatosan -  lementem szeretett városunk egyik ősi vallásának követőinek örök nyughelyére. Évek óta tudtam, hogy van ott valami, csak nem találom. A kutya szokásosan ugatott, a gondnok szokásosan odajött, hogy a héten én vagyok az első látogatója a hajdan volt orvosoknak, ügyvédeknek, iparmágnásoknak. Aztán a szokásos körök után kifelé menet megfogott egy ajtó. A halottasházé. A négyből egy nyitva volt, be kellett rajta menni. Egy terem telis-tele ősi rúnákkal, szimbólumokkal benne egy kis emelvény két paddal az oldalán. Beálltam oda. A nyers fakoporsó helyére. Az ajto résnyire nyitva, háttérben sokat mondó kövek. Akik alá mindenki innen indult. Kivétel nelkül. Mindeközben megvan a jelenet, ahogy a Ghostbustersben kinyitják a hűtőt és belül pedig megmutatja magát a Túlvilág, vagy valami olyan Erő ami képes dimenziókat, tereket, időket összekötni. Kb ilyen volt ott Sigurney Weaverkent allni. Valószínűleg itt volt a forras, a magyarázat, miért is itt vettek telket több mint 100 valahány éve az ehhez értő emberek. Ott van egy kapu Ég és Föld között.

A nagy kérdés továbbra is nyitva : mi ez az egész ?

Ha így folytatódik, akkor előbb-utóbb csak ki fog derülni...

Szeretem a régi zsidó temetőket. Valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek a régi feliratok, gránit műemlékek, az elhantolt testekhez fűződő holt lelkek iránt. Szinte keresem az alkalmakat arra, hogy egy ilyen helyre eljussak. Olyan, mintha kapnék üzeneteket, amiket nem tudok értelmezni. Amikor egy ilyen látogatás után hazaérek és csönd lesz, be sem kell húnynom a szemem és elkezdenek tolulni az emlékek, érzések. Amik jók. Megmagyarázhatatlanul jók. Az elmúlt évben legalább 200 ilyen helyen jártam. Regisztráltam őket mind. Nem tudom mire lesz jó ez a sok információ, de egyszer még biztos kelleni fog. Valamire. Egyszer Miskolcon a temetőgondnok azt mondta, hogy őt megvédik. A lakók. A barátai. A hideg kiráz most is. Mondta, hogy két eset is volt, amikor a sírkert gondolzésa közben balesetet kellett volna szenvednie és nem történt semmi. Megvédték. Ahogy ezt most írom ez is olyan, mintha az ujjaimat vezetnék. Jó. Nem gyanús nekik, hogy megjelenik 200-szor egy fehér autó, kiszáll belőle egy fiatal ember, akinek elvileg semmi köze hozzájuk, gyorsan sétál, telefonál, pisil, siet, böngészi a betűket, nincs is fejfedője, rálép néha a sírra, bevilágít a kriptákba a törött fedlapokon keresztül ? Miért teszi ezt ? Talán párhuzamos sorsot érez, talán az élettörténeteikben a saját jövőképét látja ? Talán fél attól, ami velük történt ? Furcsa dolgok ezek. Néha kis szünetet tartok, aztán új impulzusokat kapok és térek vissza a lázas kutatómunkához. Mert ez az. Egy intellektuális puzzle, mely alatt kinyílik a múlt egy szelete, amire már egyre kevesebben emlékeznek. Pedig tanulni kellene belőle mindenkinek. Régen mondom már, hogy az iskolában kémia helyett sokkal okosabb dolgokat kellene tanulni. Például közgazdaságtant. Vagy 5 évesen olvasni héberül. És akkor mindenki sokkal egyszerűbben emésztette volna meg, hogy bizonyos embereknek, népeknek mitől megy jobban. Mert a tanulásba fektettek plazma TV helyett. Csodálom a debrecenbe ejtőernyőzött hittestvért, aki a semmiből került bele a top 100 -ba. És amit tagad, hogy ne tudódjon ki. A gyermekeit a világ legjobb helyein taníttatja, "szerető apa, jó férj, igaz barát" - áll majd a fekete gránit sírkövén arany betűkkel. Sugárgépet vesz az eladósodott korháznak, támogatja a helyi közösségeket, túl gazdag, hogy adót csaljon - és mégis sokan a világ-összeesküvés elméletiket vetítik ki rá. Pedig nem tudják, hogy csak egyszerűen csak van 5000 év előnye. Mint annak a sok-sok okos embernek, akik a titokzatos héber betűk alatt nyugszanak, és akiknek ezen előnyét egy halálos ütéssel akarták elvenni. Csak amikor majdnem sikerült, akkor derült ki, hogy nem jött össze. Hatalmas kapufa, de inkább egy bomba öngól. "El tudja képzelni, Öcsödön nincsenek zsidók ?!" - kérdezte nemrég Kovács Úr. Egy igazi Kohn bácsi. Ő hatalmas inspirációt adott. Még 30 éve apámnak is. Ő mesélte, hogy élt egy Öcsödről elszármazott unokatestvére talán Washingtonban. Aki mindig mondta, hogy Öcsödön akar eltemetve lenni, az anyja mellett. Mondta neki Kovács Úr, messze van az az Öcsöd, fölverte a gaz, háromszor vettem nekik vaskerítést, háromszor lopták el. Mi lenne, ha vinnék neked földet az anyád sírjáról Amerikába ? A Te családod már úgy is ott él, nem tudnák a te sírodat Öcsödön gondozni. Hát jó, így is lett, mire legközelebb ment, vitt magával földet. Pár évig el is voltak így. Hanemaztán megint szólt a távoli rokon, Misikém, ha meghalok, mégis vigyetek engem az anyám mellé, nagyon szerettem. Ekkor Misi bácsi látta, hogy itt nem lesz jó megoldás. Ő is nagyon szerette azt a nagynénit. Aztán felcsillant a szeme. Tudod mit ? Mi lenne, ha a Tantit vinnénk ki Amerikába ? Így is lett, besétált a Dob utcába, elkérte a papírokat, szólt pár öcsödi melósnak és kivitte acélkoporsóban a nénit, rákötve a sirkövével. A végakarat teljesült. Mindenki jól járt. Kovács Úrnak egyébként számos története van, ő volt az, aki Ausztráliában a nagymama csalamádé receptjéből konzervgyár-láncot csinált. És még ki tudja hány ilyen sztori. Szóval az ilyenek miatt szeretem őket. A temetőben pedig valahogy szintetizálódik ez az egész. A múltkor egy ismeretlen erőtől vezérelve elmentem a budapesti Salgótarjáni úti Izraelita temetőbe. Percekig nem tértem magamhoz utána. Szürreális néni egy fiatalemberrel mosolyogva fogadott, "ez egy nagyon jó hely" - mondták. Igazuk lett. Ilyet még nem láttam. Félhomályban egy erdőben több ezer sír, gránit paloták borostyánba, feltört kripták tutcatjai, és W-vel kezdő nevek százai. A magyar iparosodás motorjai, apák és fiúk. Vert a szívem végig úgy rohantam az ösvényen egyedül és szívtam magamba a Valamit. Csínek szoktam hívni, de nem tudom mi lehet. Talán föld-mágnesesség, csak az őseik tudták hova kell temetkezni ? Vagy az ő szellemi erejük ez ? Vagy azon hasonló kaliberű emberek energiái, akik a temetéseken összegyűlnek, és nyomot hagynak ? Time-stamp ? Rendkívül érdekes. A prágai új temetőben - amit egy véletlen (?) eltévedés során láttam meg -, volt a legerősebb élményem, akkor még nem tudtam mi ez. Álltam két ösvény metszetében és csak percekig szívtam be azt a Valamit ami a Minden is egyben. Feltehetőleg az hív vissza, az vezeti a kocsit ezekre a helyekre. Egy ősi, felfoghatatlan erő. Ami segíthette az ismerőit a történelem girbe-gurba útjain át.Lehet még e sorok írásához az iheletet is adja, ki tudja. Nem hiszek az ilyenekben. De akkor mi ez az egész ???

Volt régen egy könyvünk, Végh Antal írta, úgy emlékszem, a mexikói 6-0 as vereségről. Amikor mai focival kapcsolatos történeteket olvasok ("ugyan kikaptunk, de látszik már a jó irány") akkor is mindig ez jut eszembe: ez a magyar futball kórság tényleg gyógyíthatatlan. Arra most nem térnék ki, hogy miért kell vajon ezt a sportot kiemelten támogatni profi szinten (az amatőr tömegsport lehet ettől meg prioritás), meg hogy a fél internet azon hőbörög, hogy a miniszterelnök focista. Arról sem írok, hogy egészséges-e az, hogy egy 1953-as meccseredmény a mai napig milyen fontos szerepet játszik egy nemzet önmeghatározásában. Viszont mar nem először hallom Fidesz-hívő, én-nem-vagyok-közgazdász-de arcoktól, hogy a stadionépítés, az bizony jó dolog.

Ennek a videónak az első részében a szimpatikus foci-szurkoló apuka is állítja, hogy - a demonstráló középiskolások hozzájárulásaival ellentétben - a debreceni futball stadion a debreceni adófizetők pénzéből azért épül, hogy ő (aki szemmel láthatóan buzgó SZJA bevalló) elmehessen a 4 éves fiával meccset nézni, gondolom egyenesen Budapestről. Itt egyébként elérkezünk egy érdekes demokrácia-deficit jelenséghez, hogy tudniillik világos-e mindenkinek, hogy kinek a pénzéből épít a köz kiknek stadiont ? Ha ez tényleg helyiek a helyieknek kérdés, akkor egyértelmű, hogy kinek kellene befizetni az árát, azaz csecsemőtől az aggastyánig 48 (ezer) Hajdúsági Pengőt. Nekem meg biztos nem. De nem is ezt akarom kihozni az egészből.

Hanem, hogy a radikális futball-szurkolók a bölcsészkaron milyen szépen ábrázolják a magyar közlönyben megjelentetett (!) Fradi stadion építés vs. a felsőoktatásból kivont források hozadékát. És most hagyjuk a demagógiát !

A magyar foci mellett gyorsan elhúzott a világ, ahogy a sportág népszerűségre tett szert (lásd kajak, vízilabda). Az ebből fakadó komplexust (60 éve mi voltunk a világ majdnem legjobbja) nem szívós munkával, hanem fedezet nélküli villantós beruházásokkal akarjak kompenzálni, amibe viszont belerokkanhat az ország. Pontosan ugyanez jelenik meg a lakosság (hitelből BMW) és az önkormányzatok eladósodásában (pl. a főterek EU-s pénzből való ráncfelvarrása) illetve akár az erőszakos magyar külpolitikában is.

Naponta legalább fél órát töltök különféle blogok olvasásával. Szintén fél órát a kommentek olvasásával. Nettó 30 percet kapnak a fent említett forrásokból begyűjtött információk által ihletett gondolatok. Akkor miért ne konzerválhatnám ezeket az eszmefuttatásokat virtuális kapszulákban ? Hátha segít rendszerezni a világképemet, amit ha közzéteszek, talán picivel is hozzájárulhatok a világnak ezen szerencsétlen sarkának élhetőbbé tételéhez. Érzésem szerint nagyon rossz irányba haladnak ma Magyarországon a dolgok. Egy ugyanolyan zsákutcában robogunk előre, mint már ebben az 1000 évesnek mondott történelemben számtalanszor. Ha nyitott szemmel járunk a világban, akkor észreveszünk bizonyos, a múltból itt hagyott üzeneteket, jeleket. Mint az Excelben a nyilazott kis sárga négyzet, ha körbe nézünk az augmented realitynkben, sorra villannak fel a  pluszinformációk, amiket vagy kiolvasunk vagy - általában - nem. Ha nincs jelentősége az infónak, annyi baj legyen. De ha olyanokról van szó, melyeknek megértése után elkerülhetővé válnak bizonyos előre kódolt események láncolatai, már megéri a befektetett energia. Ezek az információk itt vannak körülöttünk, és egy idő után össze kell, hogy álljanak a puzzle-darabkák egy képpé, ki kell, hogy derüljön, hogy a gondolatok, amik foglalkoztatnak, piacképesek-e vagy sem. Az Internet népe meg fogja mondani.

A későbbiekben többek között szeretném levezetni a számomra egyértelmű MSZP=FIDESZ=MSZMP alapvetést, meg szeretném kérdőjelezni Trianon igazságtalannak való kikiáltását, szeretnék eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna itt a Holokauszt és a németek kitelepítése nélkül, fotósorozatot tervezek magyarországi német és zsidó temetőkről, és tulajdonképpen meg akarom érteni, hogy Magyarországon miért ismétli a történelem folyton önmagát. 

Erre szeretne ez a kis blog vállalkozni  - a szerző saját és környezete világképének feltérképezése céljából.