Éveket töltöttem el az Erő megtalálásával és megértésével. Tapasztaltam többször, hogy bizonyos embereknek és helyeknek különös kisugárzása van. Sose hittem semmilyen természetfelettiben, mégis úgy érzem, ennél természetesebb dolog nem is létezhet. Van egy Erő, amiből meríthetsz, ami táplál s adja az energiát. Meg kell tudni találni, kell az érzék hozzá. A hatodik. I feel dead people. De valóban ? Mi ez az egész ? Miért van az, hogy bizonyos emberek közelsége bizsergést, aktív energia átvitelt jelez ? Hogyhogy menekülünk attöl, akinek társasága a te Erődet viszi, de keressük azt, aki pedig hozza. Egyszerűnek hangzik, pedig a tudatossága nagyon is nem az.
Érezte már más is, hogy vannak magukkal megragadó helyek? Ahol ott van a hely szelleme? A furcsa az, hogy ezeknek a helyeknek köze van a halottakhoz. Pedig a holt költők társasàga elvileg sosem alakult meg. Egyszer Mexikóban odavonzott egy piramis. Vagy talán több is. Fölszálltam a fővárosban egy életveszélynek gondolt helyi távolságira úgy, hogy ki volt centizve a csatlakozás Londonba, és már a buszpályaudvarra vezető úton egy automata sebváltós, minimum 30 éves Käferes taxis legalabb háromszor kerülte meg ugyanazt a tömböt, miközben a helyszín felé szállított. De valamiért nem adtam fel. A buszon további kalandok, aluljárós zenészek realba nyomtak a kretént, de a kozvetlen életveszély ellenére az út vonzó volt. Valamí csábított fel a Hold piramisba egy több tízezres, ősi nekropolisznak a központjába. Ahol csak ültem a magasban 20 percet es nem hittem el, mi folyik mindeközben. Nem tudtam, csak éreztem. Ott indulhatott el valami. Fél nappal később már egy hókotró kerülgette az igen ittas baratomat az utcánkban, de én gondolatban rövidnadrágban ültem tovább a világ másik felén a piramis tetején. Valakik kinyitottak egy ablakot. Amin azóta is bámul az ember kifelé, csak még valahogy a tájkép nem áll össze.
Az élmény kezdett visszatérni, sőt jelezni, hogy keresni kell őt a világban. Beindult a felfedező túra. Fejben és térben. A temetők mondjuk előtte is megvoltak, tudtam régen is, hogy hol van gótbetű és hol a szabvány műköves átlag. De egyszer a Hajnal utcában megfogott valami megmagyarázhatatlan. Jött valami furcsa pozitív flash, amit aztan több száz követett. Földenergia ? Holt lelkek ? Összegyűlt nagy múltú és tudású emberek lenyomata térben és időben ? Vajon mi lehet, ami odavisz és ott tart és aztán előtör utólag ?Több nagyszabású taphophyl élmény volt, Salgótarjáni út, Frauenkirchen, Balatonboglár dombtető, Pápa Veszprémi út és még sorolhatnám. Aztán kezembe akadt egy régi link a Földkapukról , ami ezt le is írja. Hogy vannak a helyek. Akkor mégsem fejjáték?
A héten - immár tudatosan - lementem szeretett városunk egyik ősi vallásának követőinek örök nyughelyére. Évek óta tudtam, hogy van ott valami, csak nem találom. A kutya szokásosan ugatott, a gondnok szokásosan odajött, hogy a héten én vagyok az első látogatója a hajdan volt orvosoknak, ügyvédeknek, iparmágnásoknak. Aztán a szokásos körök után kifelé menet megfogott egy ajtó. A halottasházé. A négyből egy nyitva volt, be kellett rajta menni. Egy terem telis-tele ősi rúnákkal, szimbólumokkal benne egy kis emelvény két paddal az oldalán. Beálltam oda. A nyers fakoporsó helyére. Az ajto résnyire nyitva, háttérben sokat mondó kövek. Akik alá mindenki innen indult. Kivétel nelkül. Mindeközben megvan a jelenet, ahogy a Ghostbustersben kinyitják a hűtőt és belül pedig megmutatja magát a Túlvilág, vagy valami olyan Erő ami képes dimenziókat, tereket, időket összekötni. Kb ilyen volt ott Sigurney Weaverkent allni. Valószínűleg itt volt a forras, a magyarázat, miért is itt vettek telket több mint 100 valahány éve az ehhez értő emberek. Ott van egy kapu Ég és Föld között.
A nagy kérdés továbbra is nyitva : mi ez az egész ?
Ha így folytatódik, akkor előbb-utóbb csak ki fog derülni...
