Volt régen egy könyvünk, Végh Antal írta, úgy emlékszem, a mexikói 6-0 as vereségről. Amikor mai focival kapcsolatos történeteket olvasok ("ugyan kikaptunk, de látszik már a jó irány") akkor is mindig ez jut eszembe: ez a magyar futball kórság tényleg gyógyíthatatlan. Arra most nem térnék ki, hogy miért kell vajon ezt a sportot kiemelten támogatni profi szinten (az amatőr tömegsport lehet ettől meg prioritás), meg hogy a fél internet azon hőbörög, hogy a miniszterelnök focista. Arról sem írok, hogy egészséges-e az, hogy egy 1953-as meccseredmény a mai napig milyen fontos szerepet játszik egy nemzet önmeghatározásában. Viszont mar nem először hallom Fidesz-hívő, én-nem-vagyok-közgazdász-de arcoktól, hogy a stadionépítés, az bizony jó dolog.
Ennek a videónak az első részében a szimpatikus foci-szurkoló apuka is állítja, hogy - a demonstráló középiskolások hozzájárulásaival ellentétben - a debreceni futball stadion a debreceni adófizetők pénzéből azért épül, hogy ő (aki szemmel láthatóan buzgó SZJA bevalló) elmehessen a 4 éves fiával meccset nézni, gondolom egyenesen Budapestről. Itt egyébként elérkezünk egy érdekes demokrácia-deficit jelenséghez, hogy tudniillik világos-e mindenkinek, hogy kinek a pénzéből épít a köz kiknek stadiont ? Ha ez tényleg helyiek a helyieknek kérdés, akkor egyértelmű, hogy kinek kellene befizetni az árát, azaz csecsemőtől az aggastyánig 48 (ezer) Hajdúsági Pengőt. Nekem meg biztos nem. De nem is ezt akarom kihozni az egészből.
Hanem, hogy a radikális futball-szurkolók a bölcsészkaron milyen szépen ábrázolják a magyar közlönyben megjelentetett (!) Fradi stadion építés vs. a felsőoktatásból kivont források hozadékát. És most hagyjuk a demagógiát !
A magyar foci mellett gyorsan elhúzott a világ, ahogy a sportág népszerűségre tett szert (lásd kajak, vízilabda). Az ebből fakadó komplexust (60 éve mi voltunk a világ majdnem legjobbja) nem szívós munkával, hanem fedezet nélküli villantós beruházásokkal akarjak kompenzálni, amibe viszont belerokkanhat az ország. Pontosan ugyanez jelenik meg a lakosság (hitelből BMW) és az önkormányzatok eladósodásában (pl. a főterek EU-s pénzből való ráncfelvarrása) illetve akár az erőszakos magyar külpolitikában is.
