Ma az autóban rádiókabarét hallgattam. Egész pontosan egy konzerv műsort, aminek Kabaré szeparé volt a címe, szerkeztette és vezette Fábry Sándor. Fábryt amúgy bírom. Egy darabig régen nagyon, aztán nem és most kicsit újra igen. A politikai nézeteit viszont nagyon nem. Az orfűi stégekre szerelt buszuléseket és az eklektikus sufni tunning megoldásokat az azóta számára ellenséges hócipős dizájn center óta mosolyogva nézem. Gyakran próbálom elsajátítani azt a sajátos narratív technikát, amikor a mesélő már gondolatban 3-4 szóval előbb jár és így tudja szavát szavába öltve kihozni a barokkos körmondatokat (pl jól nézel ki helyett "némi esztétikai felvértezettséggel is bírsz"), amikkel ugye folyton figyelemben tartja a hallgató nagyérdeműt. Ezen eszmefuttatások közben kap mindenki hideget-meleget, de valahogy mindig főleg az "elmúlt" rendszer, a kommunisták, a párt, az elvtársak, az NDK és a Szovjetúnió. Ha ezen szavak valamelyikét beleszövi a mondandóba a közönség már garantáltan röhög, bármiról is van szó. És itt álljunk meg egy pillanatra. Fábry Sándor bevalottan úgy nevezett "jobboldali " humorista, bármit is jelentsen ez. Hogy mitől jobboldali ? Mert nem hisz az állami szerepvállalásban ? Vagy mert nem szívesen nosztalgiázik a 70es évekről ? Vagy mert fő ideológiai csapása a társadalom hierarchikus felépítésének elfogadása, az emberek közötti társadalmi és anyagi egyenlőtlenség adottságként kezelése és helyeslése ? Vagy csak azért mert ő bevallott viktoriánus, ezáltal fideszes és ezáltal velük együtt antikommunistának pozícionálja magát ? Fábry Sándor véleményem szerint jó példája a jelenlegi magyar közfelfogásnak. Egyszerre szídja az átkos múltat és egyszerre fürdőzik annak a romantikájában. Senki nem foglalkozik azzal, hogy ha ennyire rendszer ellenes volt, hogy jutott ki a 70-es években Amerikába, hogy Moszkvába mennyit járt, hogy fitogtatja orosz tudását. Senki nem kérdezi meg, ha a poénjaid által ebből élsz a mai napig, akkor hogy bírsz lenni ekkora anti-kommunista ? Hát úgy, hogy itt a történelmi okok, a kultúrálisan bekódolt kisebbségi komplexusok miatt itt mindenki kommunista. Erre a mai kabaré szeparé alatt jöttem ismételten rá, amikor régi operás figurák anekdotáznak, mondjuk, hogy mit játszottak 56 október 23-án - fejből mondják is, meg például, hogy ki milyen hírességeket látott vendégül. mondja az egyik doyen, hogy ő az Erzsébet királynőt, Beatrix hercegnőt, Diana hercegnőt, meg a Gorbacsov feleségét, csak hogy is hívták. Legnagyobb élvezetemre, csak az utóbbinál kezdenek el csettinteni, hogy Raissa, és hogy úha, ez igen, ami ugye számomra egy újabb bizonyíték, hogy a fent említett 4 hölgy közül a magyar közmédiában (micsoda szó) köztudottan jobbos emberek kit mire értékelnek. A teljes jelenet itt hallgatható meg :

Hogy miért voltam már amúgy is kihegyezett állapotban, annak talán az előző kabaré szeparé adás volt az oka, ahol ugyanis diplomatékat szólítottak meg, akik valószínüleg világ életükben a "közt" szolgálták, tekintet nélkül a fölöttük levő segg ideológiai hovatartozára. Kedvencem volt itt a kongói tiszteletbeli konzul, aki a közpénzből elkövetett önmarketing mestere, (láttam már hasonlót olasz származású barátom családjában, szomszédban, repülőgépen a szomszéd ülésen) és aki büszkén mesél, hogyan oldott meg szituációkat gálánsan - a mások kontójára. Rájöttem, hogy ahogy színész is, valahol mi is diplomaták vagyunk az üzleti életben. Van protokoll a vacsoránál, visszük a hazánk, városunk, cégünk jó hírét, csak a munkánkak kézzel fogható eredménye van. Én, mint annak a cégnek a részvényese, ahol az alábbi hanganyagban szereplő emberek dolgoznak, most összevonom a szemöldököm, és elégedetlenül nézek : Fiúk, biztos jó kezekben van az én adózott pénzem ??

Ilyen sztorikat én is tudok jó párat...